Könyvkritika #1: A napszemű Pippa Kenn

írónő: Kemese Fanni
oldalszám: 304
kiadás éve: 2012
kiadó: Könyvmolyképző

Fülszöveg: Pippa Kenn tizenkét évesen veszítette el az édesapját: ő volt az egyetlen ember, akit valaha ismert. A lány egyedül marad az erődházban, ahol a napok egyformák, és társaságot csak színes digitális magazinok adnak.
Pippa bármit feláldozna az élő emberi beszédért vagy egy érintésért. Azonban nincs más rajta kívül az erdőben, kivéve a biológiai katasztrófa áldozatait. Ezek a lények gyűlölik a szépséget és emberséget, az elvesztett életük nyomait. Bármikor megölnék Pippát.
Pippa tizenhetedik születésnapján döbbenetes dolog történik: egy vándor érkezik. A sebesült fiú fittyet hány a túlélés szabályaira. Egy paradicsomi kolóniáról beszél, ahol rengeteg ember életben maradt. Azonban őket is halál fenyegeti, egy horda közeledik, és a fiú ennek hírét viszi hozzájuk.
Vajon Ruben igazat mond? Létezik ez a hely? Pippa bizalmát nehéz elnyerni, az örökös küzdés óvatossá tette.
Ruben azonban nem adja fel. Útra kelnek, bármilyen veszélyes is, és a vándorlás közepette egy bensőséges, lágy érzés is életre kel… Létezhet szerelem egy ilyen zord világban? Mit jelent a társ? És mit jelent a bizalom? Mi az, amit Ruben elhallgat?

A napszemű Pippa Kenn posztapokaliptikus-romantikus ifjúsági regény, a Pippa Kenn trilógia első része.

A véleményem: 

VIGYÁZAT A KRITIKÁBAN SPOILER IS ELŐFORDULHAT!

Először nem igazán tudtam hogy mit gondoljak róla, mert ugyebár eddig nem igazán olvastam magyar írótól kortárs regényt, vagy ha olvastam is az nem ez a műfaj volt.

Ugyanis ez bármennyire is nem akartam egy disztópikus regény, ráadásul nem a kidolgozott világfelépítésű. Nem baj gondoltam azért átrágom magam rajta.

Nem akarok összevissza csapongani, ezért azt hiszem szépen sorban megyek.

A könyv több szemszögből íródik, de főleg kettő személyéből, Pippa Kennéből és Ruben Mackéből.

A történet nem tudjuk pontosan milyen dátumban játszódik, csak azt tudjuk hogy körülbelül 100 évvel mostani időnk után.

Valamilyen terroristák elterjesztettek egy vírust, ami fura lényekké változtatja az embereket bizonyos sápadtakká, akik természetesen meg akarják enni azokat az embereket, akik számomra ismeretlen okokból nem változtak át. Ez a történet fő szála, vagyis hogy az emberek verekednek a sápadtakkal, néha meghalnak, néha nem. Gyűjtögetnek stb.

Adott a női főszereplő Pippa Kenn, aki a tizenkettedig születésnapján elveszíti édesapját. Ezután egyedül marad egy erődházban, amit később kiderül hogy az apjának a nagyapja kapott még. Itt éldegél öt éven keresztül teljes magányban, szerencsére mind az öt évet nem írja le az írónő, akkor a szemem már nem lenne a helyén, ugyanis gépen olvastam az egészet. Pippa anyja a szülésben halt meg. Pippa nem emlékszik rá és nem is érez iránta semmit. Van egy  rejtélyes, titkokkal teli múltú nagybátyja, aki az apjának a testvére, és Pippa a történet elején azt hiszi hogy halott, de aztán Ó, kiderül hogy nem. De erről később, mert különben összekuszálódom.

Másik főszereplőnk, Ruben Mack, akiről csak a neve alapján először nem tudtam eldönti a nemét, de imáim meghallgattattak és férfi. Szóval ő meg a testvére Gage, eljöttek otthonról, mert titkos információik vannak arról hogy egy hatalmas sápadt falka közeleg és szólni akarnak a Kolóniának, amiről szintén mindjárt írok.

De sajnos megtámadják őket ezek a csúf gonosz lények, így külön kell válniuk. Ruben, Pippa házához kerül véletlenül, ahol Pippa segít neki legyőzni a szörnyetegeket, de tudjuk hogy a veszélyben szövődő kapcsolatok rövid életűek, vagy semmilyenek. Pippa és Ruben az elején ki nem állhatják egymást, de aztán természetesen mindketten vonzódni kezdenek egymáshoz, mivel még életükben nem találkoztak más nemű lénnyel, a saját családtagjaikon kívül.

A kolónia, egy állítólagos nagy helység, ami tele van emberekkel, ám ott sem paradicsomi az élet, mivel súlyos mendemondák keringenek róla, hogy embereken kísérletezek, ami mondjuk szerintem annyira nem durva, mert Pippa szeme azért olyan sárga mert génmanipulált, Rubennek pedig a szimmetrikus vonásai vannak génmanipulációval kódolva. Dehát, mindegy.

Szóval, kiderítik ketten, Pippa és Ruben, hogy Gage, Ruben bátyja meghalt, majd egy kicsit édelegnek aztán elindulnak a Kolóniához, hogy szóljanak a nagy sápadtfalkáról, ami közeleg. Azonban útjukat állja a csúnya, gonosz Vörös Erdő, aminek a fái mérgezőek. Nem elég hogy egy csapat, őrjöngő vadállat követi őket, még egy gonosz erdő is bántani akarja szegényeket. Ami ellen különben úgy lehet védekezni, hogyha minél több sápadt mérget juttatsz előtte a szervezetedbe, hogy az immunrendszered felkészüljön rá.

Bemennek az erdőbe, sétálnak, sétálnak, egy kis dombra lecsücsülnek, és szegény Pippa mivel hogy kevés sápadtméreg volt a szervezetében kezd gyengülni és majdnem meghal.

Eközben kapunk visszaemlékezéseket, és egy-egy fejezet erejéig Pippa nagybátyja szemszögéből is láthatjuk a dolgokat aki a Kolóniában egy nagyon nagy ember. Kiderül, hogy Pippa anyja és apja nem tudtak gyermeket nemzeni, ezért lefeküdt a nővel és így lett Pippa. Nem lehet tudni hogy kinek a gyereke, de azért az ember lánya gondolja hogy Pippa a nagybácsié, vagyis igazából a nagybácsi a biológiai apja, a nagybácsija meg az apja, aki felnevelte.

Szerencsénkre Pippára és Rubenre rátalál egy öreg nő aki elviszi őket a kolónia egyik előőrsére ahol Pippát megmentik, Ruben pedig elhatározza hogy nem mondja el Pippának hogy a nagybátyja él, mert akkor Pippa biztos nem szeretné őt.

Majd továbbmennek, egyenesen fel a hegyen túlra a kolóniához, azonban útközben beleakadnak három tagba, akik a kolóniába valók, először van egy kis gubanc, de aztán Ruben mondja hogy Pippa kinek az unokahúga és így elmennek velük együtt. De sajnos a sápadt csapat pont amikor odaérnének a kapuhoz utoléri őket, Pippa lezuhan a lóról, Ruben meg utánaugrik, de a végén megmentik őket és még az is kiderül, hogy Gage is él. És Pippa is megbocsát Rubennek amiért az eltitkolta hogy nem halt meg a nagybátyja. Szóval a végén teljes a boldogság.

Igazából. lehet hogy most eléggé a könyv rossz tulajdonságait emeltem ki, de nekem mégis tetszett, bár nem minden volt logikus, de aranyos volt Pippa és Ruben románca, meg a karakterek is rendben voltak, és érdekes volt olyan könyvet olvasni ami több szempontból van írva.

Nagyjából ennyi, nem volt rossz, de nem hiszem hogy kiadok pénzt a folytatásáért.